Megpróbálom egy kicsit hosszabbra átírni, mint ahogy a neveldén volt, de nem lessz egyszerű! Azért kommenteljetek!

Hideg, őszi este van. A környék csöndes, talán túlságosan is. Érzem, itt egy darabig biztonságban vagyok. De nem sokáig. Mert tudom hogy itt vannak és figyelnek! Csak arra várnak, hogy elgyengüljek és feladjam az életem, s az öviék legyek. Tudom hogy mindehol ott vannak álcázva, lesben várva és minden apró hibámra reagálva.
Tudom, hogy elég egy kis hiba, és akkor vége! Hogy kikről beszélek?! A démonokról!Alattomos és kiállhatatlan szörnyek, akik a másik nyomorát kívánják! Legalábbis én ezt gondolom. Arról gőzöm sincs hogy rajtam kívül más is látja-e őket. Kiskorom óta pszichológusok ezrei próbált meggyógyítani, reménytelenül. Egyikőjük se tud segíteni. Szentül megvagyok győződve hogy igenis léteznek!
Ezekkel a gondolatokkal lépkedem a kátyúkkal teli utcán. A környék egy romhalmaz, nem csodálom hogy itt minden lélek kihalt. Sötét van, és az egyetlen dolog amely fényt ad, a telihold fent az égen. Félhomály van ugyan, de ígyis jól látok. Ahogy baktatok tovább, hangokat hallok. “Csak nem van itt valaki?! „ Á ez lehetetlen. Ez egy kihallt kis város a puszta kellős közepén. Kizárt hogy legyen itt valaki. Mégis, ahogy egyre tovább haladok, a hang is felerősödik. Nem tudom mihez hasonlítani, még életembe nem hallottam ilyen hangot. Talán hörög, de nem biztos. Mély és kemény hangjzású. Amolyan tekintélyt parancsoló. Pedig még csak hörög! Elfordítottam a fejem a hang irányába, de csak kartondobozok halmazait látom. “Talán ott lapul a szörny! „ Semmi kedvem sincs harcolni, de valamiért kíváncsi lettem. Ahogy közelebb lépkedem apró lábammal a dobozok felé, a hang erősödik, a szívverésemmel együtt. A gyomrom görcsbe rándul, és a kezeim remegnek. Nagyon tartok attól hogy mit fogok találni. A kezem alig pár centire van a hörgő hang forrásától. A szívem úgy  kalapál,mint még soha. Érzem, hogy az adrenalin is fel megy bennem. “De, gyerünk menni fog „ ! Mondogatom magamba, magamnak. Megrakadtam a dobozt, és először megrángattam. Amolyan biztos ami biztos! A hörgés pár másodpercig mintha halkult volna, de nem mondanám biztosra. Belemarkoltam a dobozba,... és amikor felemeltem, .... csak egyet bírtam mondani:
-Úr is-te-nem!-suttogtam.Az amit láttam egyszerűen.... Hohohó, ácsi meg a menet! Hisz még azt se tudjátok hogy kerültem ide! Nos a nevem Lora, és az egész úgy kezdődött:
Egy rendelőben vagyunk. Nem sok mindenre emlékszem. Amikor kinyittottam a szemem egy olyan 30 év körüli nőt láttam meg. A korához képest egészen fiatal. Az arca pedig olyan ismerős ... Már megvan! Ő az új nővér!
-  Lora?Lora, jól vagy? - kérdezte. A hangja olyan lágy és kedves. Válaszra azonban nem firtattam, így csak bólintottam. Azzal a nővérke kivírhazott a szobából. Felemeltem a fejem, majd kissé nehezen, de fel is kelltem. Ahogy körbenéztem ismerős kép fogadott. Mindenhol  sima fehér fal, és csak egy asztal van bent. Ránéztem az asztalra, amikor kuncogást hallottam. Körbefordultam a szobában, de nem láttam senkit. Akor mindegy, gondoltam. Majd feláltam végül és kinéztem a folyosóra. Vagyis kinéztem volna, ha félúton a nővérke nem zavar vissza!
-  Nem, nem Lora!Nem mehetsz sehova!Mindjárt jön a doktorúr és megvizsgál.
És ekkor lett minden világos. Hurrá ismét egy dilidoki. Másra se vágyom, csakhogy azt hallgassam hogy:"Démonok nem léteznek" vagy "Könyörgöm légy már felnőtt!Ilyen ***ségek nem léteznek."
Semmi kedvem nem volt hozzá hogy újabb prédikációkat hallgassak! De sajnos nincs más választásom. Vagy mégis?! Gondolkodtam miközben kinéztem az ablakon. Úgyis az első emeleten vagyunk! Mi veszteni valóm lehet. Elkezdtem kutakodni, míg végül egy pólót és egy farmert találtam. Meg egy kendőt. Átöltöztem, majd kinyitottam az ablakot.
-  Biztos hogy helyes amit teszek?!.
Gőzöm sincs róla. Mindenesetre épp akkor másztam ki, mikor a nővérke jött be. Ordított és kiabált, hogy ne menjek hanem maradjak, majd találnak megoldást a problémámra. Na persze! Megláttam egy buszt a megállóban. Gyorsan odarohantam és fellszálltam. Ami egy pusztához hozott. Vagyis ide. Alig pár napja történt, azóta viszont itt barangolok. Hátha valami gyanúsat találok.
-  Úr is-te-nem!-suttogtam.
Az amit láttam egyszerűen.... hihetetlen volt.Egy...öhm ... oké gőzöm sincs mi a neve annak amit láttam.Ugyanis azt láttam hogy...

Folytatás a kövi részben^^


 

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés