Előző rész utolsó mondata: ““De mégis mire kellett volna rá jönnöm?! És akkor, abban a pillanatban eszembe jutott ....
„

Ezek szerint az a lila fénynyalább ... az hogy felrobbant ...minden azért volt mert, én lennék az?! Szerintem ez még mindig teljesen képtelenség. “ “Vagy mégse?! „ „ Csak úgy kavarognak bennem a gondolatok. “ “ Mi van ha tényleg én vagyok?! De ha mégse?! És ha ... és ha csak tévedt? „ „ Hjaj, gőzöm sincs róla ... ismét.
-  Na, leesett már végre? - türelmetlenkedett az öreg, és ezzel együtt a gondolataimat is megzavarta.
-  Igen,de biztos vagy benne?! Nem lehet, hogy csak .... hogy csak tévedsz?! - kérdeztem bár tudtam, hogy kizárt. Elvégre nem mindennapi dolog az, ha valaki felrobbant egy ... egy izét. Ráadásul ha én lennék az, akkor valamit tennem kellene nem?! Ó, egek terjesen megőrjít ez az egész! Most már bánom hogy idejöttem ....
-  Igen teljesen biztos! De ha nem hiszel benne, hmm lássuk csak... - maj az öreg az állára tette a kezét és elkezdett gondolkodni. Nem tudom, talán pár percig ha néma csendben ültünk, de nekem óráknak tűntek. Mindig is utáltam ha csöndben kellett maradni. Egy idő után mindig begolyóztam, és valami zajt csináltam. De most még ahoz se volt kedvem. Meg persze nem hiszem hogy örült volna neki a tata ....
-  Ahá, már megvan!  - kiálltotta majd megragadta a csuklómat és valamit mormolt felette. Épp kérdeztem volna tőle, hogy mit művel, amikor valami elkezdett körvonalazódni a csuklómon. Nem tagadom, nem kis frászt kaptam tőle. Legszívesebben elrántottam volna a kezemet onnan, de .... de nem tettem. Túlságosan is érdekelt az hogy mi lesz a vége. Az öreg Tom csak folyamatosan mormolt valamit, és a körvonalakból egyre élesebb vonások lettek. Végül addig mormolta amíg nem látszódott az egész.  Talán egy alkimista jel volt, de nem mondanám biztosra. MIndenesetre ha alkimista jell volt, akkor talán az Antimóniumra hasonlíthat. Csak több ága van...
-  Látod ezt?!
-  Igen, de ez nem egy alkimíai szimbólum? 
-  Részben az, részben pedig a mágusok jelképe. A mágusok ezt a jelet rakták rá arra az emberre, aki szerintük méltóvá válhat arra, hogy az új tanítvány legyen! - suttogta. De miért én lennék méltó rá?! Hisz  semmi olyat nem tettem amiért méltó lennék rá!
-  De, én semmit se tettem, hogy kiérdemeljem!
-  Még nem, Lora!  De lehet, hogy fogsz!
-  Jó! - adtam meg magam végül. Bár még minig nem hiszem el, de ezt hagyjuk ... - Ha én vagyok az, akkor mégis mi dolgom lenne?!
-  Ha jól emlékszem, meg kell találnunk az átjárót, melyen néha átjuthattnak! De asszem az nem lessz egyszerű!                                                               
-  De honnan emlékszel rá?!  - kérdeztem tőle. Elvégre ha minden ezredik évben választanak egyet, akkor ő mégis hány éves lehet?!!!
-  Onnan hogy ahogy az új tanítványt, a mesterét is kiválasztják. Mi lényegében születésünk óta erre készülünk. Hogy megtaláljuk a kiválasztottat  és mi felkészíthessük.
-  De bizar! És, hogy hogy te lettél?!
-  Csak nem kételkedsz bennem?!  - kérdezte tettetett csalódotsággal.
-  Hát ... nem tudom. - nyögtem  ki végül, majd folytattam - Lehet, hogy erről már rég tudtál, de én nem! Ez nekemmég mind új!
-  Hát végülis van egy lehetőség, hogy többet tudj! - mondta majd hangosan elkezdett valamit mondani .... asszem spanyolul:
                  “ En orden que esta alma ignorante más instrucciones,
                            llevarnos, en el área del conocimiento „
Vagyis ... talán ezt jelentheti:
                  “ Ahoz, hogy e tudatlan lélek többet is megtudhasson,
                            repíts minket oda, a tudások templomához „
És amint ezeket a szavakat kimondta, valami lágy fuvallat kerített minket körbe. Aztán mintha csak egy villanás lett volna, eljutottunk egy helyre, a tudások templomához

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés