Ez már nem gusztustalan! Innentől kezdve egy darabig nincs is olyan!

Előző rész utolsó mondatai: “- Fúj!!! - vinnyogtam. Nem értettem mi történt, és hogy mi ez az egész, de.... nem érdekelt. Örülök hogy vége, és kész. Legalábbis ezt hittem. Ugyanis kintről a rendőrautók szirénája hallatszott be... „

-  Na már csak ez hiányzott! - jegyeztem meg gúnyosan. Biztos a szomszédban lévő nénike hívta ki őket. Az a néni a halálom! Állandóan panaszkodik rám! “„Ezt ne úgy csináld, azt teljesen rosszul csinálod stb...“ „ Az őrületbe kerget! Viszont ha a rendőrök belépnek gőzöm sincs mit mondjak. Csak álltam teljesen lefagyva a lépcső tetején. Hisz mit tehettem volna? Ha elmondom az igazat tuti dilisnek fognak nézni. De ha hazudnék ... Nem az kizárt dolog! Életemben nem hazudtam még, és nem most akarom elkezdeni ... Hát akkor győzött az igazság. Bár ha egy szó is ki fog jönni egyáltalán a torkomon....
- Hahó! Van itthon valaki? - hallottam egy hangot az ajtó felől. Akkor már biztos be is jöttek. “Remek! Haj mihez fogok kezdeni?! „ Elindultam volna .... de minek? Úgyis megtalálnak.
- Á kisasszony! - állt meg előttem egy öreg csávó. Szval már meg is találtak. - Mi történt itt? - kérdezte. Én meg csak álltam ott és lestem ki a fejemből. Nem tudtam mit mondhattam volna. Már csak azt vettem észre, hogy egyre homályosabban látok mindent. Végül már csak a feketeséget. “Valószínűleg elájultam ... „

                                                                    *

Egy teremben ébredtem fel. Egy fehérköpenyes ember hajolt fölém.
- Kisasszony, kisasszony jól van? - kérdezte. De utálom amikor kisasszonynak hívnak.
- Persze, de hol vagyok? - elvégre jó lenne tudni.
- Mennyire emlékszik ön?
- Addig minden stim hogy bejött a rendőr, de ezen kívül nem nagyon emlékszem semmire. - válaszoltam. Hisz így is volt. Pedig bár elfelejthetném.
- Akkor az esethez képest egész jól emlékszik. - jegyezte meg amolyan „jókedvűen“ az ember.
- De mégis mihez képest?!!! - kérdeztem kiabálva.Ám ahogy láttam a döbbenetet az arcán, higgadtabban folyattam.- Elmagyarázhatná már végre hogy mi folyik itt!
- Ja öhm ... elájult a házba. - magyarázta úgy mintha ez lenne a világon a legtermészetesebb.
-- Hát maradjunk annyiban hogy egy rendelőben. Mindjárt jön egy ember aki ki fogja kérdezni önt Rendben? - kérdezte.De nem várta meg, hogy válaszoljak. - Remek akkor viszlát kishölgy.
Majd kivonult a teremből és magamra hagyott a teremben. “Olyan furcsa volt ott ülni egy helyben!
Mintha figyelne valaki! „ Gondoltam, és úgy is volt. A szemem sarkából megpillantottam egy embert ahogy engem figyel. Miért figyel, és ki ő? Tűnődtem majd eszembe is jutott.  A bácsi említette, hogy valaki ki fog vallatni.Szóval ő lenne az ...
-  Hali! - köszöntem oda neki. Elvégre azért udvariasnak kell lenni! Bár úgy tűnik kizökkentettem a srácot a gondolat menetéből. Ugyanis miután megszólaltam összerezzent, végül biccentett.
-  Ki maga? - kérdezősködtem. “ Idegesített, hogy csönd van ... „
-  Én egy pszichológus vagyok. Azért vagyok itt hogy kikérdezzem önt az estéről. - mondta.
-  Ö öhm oké ... de nem szólítana Lorának? - mert jó lenne ha úgy szólítana.
-  Oké, tehát kedves Lora, meséljen el mindent amire emlékszik. - kérte.
És itt mindent elmeséltem amire emlékeztem. Innentől kezdve meg  az lett amit mondtam. Pszichológusok ezrei beszélt velem és próbált meggyőzni arról, hogy amit gondolok az téves, de nem jártak sikerrel.
-  Ahogy látom végigemlékeztél. - szólalt meg az öreg Tom. Ja, sajnos ...
-  Öhm igen, igen végigemlékeztem.De miért kellett. - mert még most se állt össze a kép. Még mindig nem értem mi ez az egész, és mi történik. És kezd egy kissé idegesíteni, hogy nem  tudom ...
-  Most komolyan, még mindig nem jöttél rá?! - kérdezte döbbenten Tom
De mégis mire kellett volna rá jönnöm?! És akkor, abban a pillanatban eszembe jutott ....

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés