Figyelmeztetés! Ez a rész egy kicsit gyomorforgató lehet! Szóval nagyon gyenge idegzetűek NE OLVASSÁK!

Előző rész utolsó mondatai: “?Ám amikor benyitottam, a világ legrosszabb látványa fogadott ... „
 
Az elmém egy része nem szívesen emlékszik vissza a történtekre. Így alig, valami emlékfoszlányok villannak fel bennem. De ahogy egyre jobban  szeretnék emlékezni, a foszlányok is kezdenek kitisztulni. Egyre tisztábban látom azt, amit az ajtón belépve pillantottam meg. Minden ki volt borítva a fiókokból, és minden szét volt szabdalva. A fal véráztatta volt, és a tapéta is szét volt karmolászva. Emlékszem, az első ami eszembe jutott, hogy anyuék hol vannak. Így miután felocsúdtam a sokkból ami ért, elkezdtem rohanni az emeltre. “ Csak ne legyen késő, csak ne legyen késő! „ Hajtogattam. Az emeleten halk sikongatásokat hallottam. A hang irányába néztem, mely ....  a szüleim szobájából jött. Tudtam, hogyha benyitok, nem épp valami kellemes fog történni. El akartam indulni, de .... de nem ment! Egyszerűen nem bírtam elindulni!. Annyira féltem attól, hogy mit fogok látni vagy, hogy épp a legrosszabb látvány fog fogadni. “De nincs mit tenni. „ Gondoltam, majd remegő lábbakkal ugyan, de elindultam. Ahogy egyre közelebb értem az ajtóhoz, ugyanúgy a szívem is egyre hevesebben vert. “ Már csak pár centi, bírd ki! „ Suttogtam. Már ott voltam az ajtónál, de .... de nem nyitottam ki. “ Mi van ha rossz ötlet lenne kinyitni? És ha csak paranoljás volnék?! „ Így rossz szokásomhoz híven, végül a fülem az ajtóhoz tapasztottam, és hallgatóztam. De nem hallottam semmit. Erre a megállapításra egyszerre lettem nyugtalan és feszült, ugyanakkor megkönnyebbült. Kavarogtak bennem az érzelmek, és “pro és kontrában „ végigkövetkeztettem a legjobbat és a legrosszabbat ami történhet. És ettől csak rosszabb lett :/ “ Gyerünk már és menj be!Ne legyél már gyáva nyúl! „ Szólalt meg egy hang a fejemben. Bár először furcsáltam, de ... azt azért beláttam, hogy igaza van! Vagy most vagy soha! Így minden félelmemet és gyávaságomat hátrahagyva lenyomtam a kilincset ....... és benyitottam. Ám amit láttam, azt a történelem legrosszabb rémálmával sem lehetne összehasonlítani. Ameddig a szemem látott, mindenhol vér volt. A padlón, a falakon, a plafonon és az ágyon is. Nem akartam beljebb menni ... de valami furcsa késztetést éreztem arra, hogy menjek. Erőtlenül, remegő térdekkel és akaratom ellenére, elindultam. Ám aligha tettem meg pár lépést, amikor valami elém esett. Feje nem volt, és a fél teste is hiányzott. A test után jöttek a belső szervei - gondolom a hulláé  - és egy ... egy másik hulla. De az mintha jobb állapotban lett volna. Nem telt bele két másodperbe se, hogy felismerjem őket. “ A szüleim! „
-  Anya! Apa! - visítottam. Nem nem és nem! Ez nem lehet igaz! Mondják hogy ez a kandi kamera vagy valami vicc!..... De sajna nem. Túlságosan is torz és szörnyű ahhoz, hogy valami vicc legyen. Míg ezen elmékedtem észre se vettem, hogy egy nagy .... öhm ... oké valami engem bámul a plafonról. Kicsit hasonlított a denevérhez, de csak a szárnyai miatt. Emberi mérete volt ugyan, de csak egy 5 éves testéhez viszonyítva. Hegyes fülei és szárnyai voltak. Bőre sötétzöld volt, és cafatokban hullott róla a bőr. A melkasán egy nagyon nagy lyuk volt, melyben férgek tekeredtek ide- oda. Az arca is egy denevéréhez hasonlítható, de hatalmas fogai voltak. Állandóan valami piros, nyálkás folyadék folyt belőle. Csak szeretném hinni, hogy nem a családtagjaim vére az.... Ahogy így nézem, nem valami gusztusos egy alak. Valamit halkan vinnyog, de..... de nem értem mit. Bár nem hiszem, hogy számomra jót jelent az amit mondod, mert vészesen közeledni kezdett felém. Éreztem ahogy egyre jobban úrrá lesz rajtam a pánik és a félelem. “ Most mit csináljak?! „ Tűnődtem, de.... de  semmi se jutott eszembe. Teljesen le blokkoltam. Már azt hittem itt a vég, s az életem is lepergett előttem .... mikor be ugrott valami. “ Ha nem is győzhetem le, legalább futhatnék! „ Amilyen gyorsan csak tudtam futottam, de a lépcsőn elvágódtam a cipőfűzőmbe ....
-  Ezt most komoly?! - kérdeztem, nos ... gőzöm sincs kitől. Fel akartam állni, de a szörny rám vetette magát. Két kezével - mely nyirkos volt - megpróbált a földhöz taszítani. Nagy sikerrel járt volna, ha nem rúgom és harapom meg! Gőzöm sincs hogy jutott az eszembe, de legalább sikerült meglepnem! “ Viszont az íze pocsék!.... „
Nem reagáltam túl gyorsan a fölényre, mert a denevérmen megint fel kelt és rám vetette magát. Ezzel annyi az előnynek.Már azt hittem itt a vég amikor .... még magam se tudom hogyan .... de az történt, hogy csak kinyújtottam a kezem, és valami halvány lila fény jelent meg a kezemben. A szörny, és én is abba hagytuk a dulakodást, és a kezemet figyeltük. A fény egyre erősebb lett és nagyobb míg végül ... mintha egy fénynyaláb lett volna, kilőtt egyenesen a szörny felé. A szörny szétrobbant és teste apró maradványa mindenhol ott volt. Még rajtam is.
- Fúj!!! - vinnyogtam. Nem értettem mi történt, és hogy mi ez az egész, de.... nem érdekelt. Örülök hogy vége, és kész. Legalábbis ezt hittem. Ugyanis kintről a rendőrautók szirénája hallatszott be...

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés