Előző rész utolsó mondatai: “- Köszönöm . Az egész úgy kezdődött, hogy ... „
És itt hallgathattam több órányi unalmas sztorit . Valamit elkezdett mondani a történelemről, de nem igazán kötött le az amit mondott . Egy idő után ő is észrevehette, mert durcásan megkérdezte:
- Figyelsz te rám?
- Mi ... a ... ő... izé, bocs, de már nagyon unom. Nem lehetne egy kicsit előbbről kezdeni?!
- De ... öhm na jó, megpróbálom egyszerűbben és közelebbről kezdeni kedves Laura!
- Lora - vágtam közbe . Utálom ha valaki Laurának szólít! De várjunk csak ... honnan tudja a nevem?!
- Szóval akkor Lora?
- Igen, de honnan tudja a nevem?
- Mind mondtam sok mindent tudok amit te nem! De amúgy én Tom vagyok, és kezdjük ott hogy tudom hogy tudsz a démonokról!
Mikor az utolsó szavakat kiejtette a száján, azt hittem csak viccel . Azt hittem - ahogy a dokik is mondták - az elmém szülte őket, és csak a szüleim által ért sokk miatt képzelem őket oda . Szeretném azt hinni, hogy csak át akar verni, de a szemei mást sugalnak. Mégpedig azt, hogy igaza van ...
- De - de mégis honnan tudsz róluk? - kérdeztem . Remélni szeretném, hogy nem tud róluk és csak blöffölt . De ha igaza van, nagy bajban lehetünk ...
- Sok mindent tudok amit te nem! - mondta, majd látva értetlenkedésemet, folytatta - Nézd, elég nehéz lenne megmagyarázni, és biztos hogy dilisnek néznél . Az van, hogy démonok tényleg léteznek . Olyan szörnyek melyek csak gyilkolnak és gyilkolnak, egészen addig amíg semmi se marad . Alattomos lények, melyek mások vérontásán szórakoznak .
- Nincs senki aki megállíthatná őket?! - kérdeztem. - Csak vannak oly emberek, akik letudják állítani őket! Vagy nem?
- Nos de vannak . Ők a mágusok, akik varázserővel vannak ellátva . Olyan dolgokat képesek művelni, melyet más még csak képzelni se tud .
- Akkor miért nem állítják meg őket? - értetlenkedtem . Elvégre ha szinte bármire képesek, akkor miért nem oltalmazzák s védik meg az emberiséget?
- Mert egy hatalmas erejű tárggyal egy életre ki irtották innen őket . Legalábbis addig míg ... - itt egy kicsit elhallgatott az öree.. vagyis Tom . Bevallom nem kissé tett kíváncsivá az öreg .
- Legalábbis még mi? Kérlek mond el! - kérleltem . Nagyon érdekelne hogy mi az a mi!
- Hát itt jössz a képbe te Lora! - suttogta . Hogy értve hogy most jövök én?! Mégis mire jövök? Ám nem sokáig gondolkodhattam rajta ugyanis az öreg Tom folytatta. - Gondolom még nem hallottál a T.A.N.Á.C.S. ról? - bólintottam. - A T.A.N.Á.C.S. egy olyan mágusokból álló csoport, melyeknek rendkívüli az ereje . Jaj hogy is mondjam ... ők az egyetlenek akiket nem lehet elűzni soha! Mert ahozz túlságosan is nagy az erejük . A társaság 12 tagból áll, és minden ezredik évben kiválasztanak egy embert, hogy ő legyen az új tanítvány. És épp 16 éve járt le a ezredik év. - mondta.
- Csak nem úgy érti, hogy én ... ? Az kizárt, kizárt hogy én lennék. - Mondtam . Nem, nem és nem! Nem lehet!!!
- Lora, emlékezz vissza hogy hogy haltak meg a szüleid! Tudom hogy emlékszel arra az estére! Azt is értem hogy szörnyű egy emlék, de csak emlékezz vissza! - kérte.
Igaza volt, emlékszem, de nem akarok. Nagyon fájdalmas emlék! De megtettem azt amit kért. Lehunytam a szemem, és szép lassan magam előtt láttam azt az estét, melyet egy életre elátkoztam.
Délután volt. Anyával a szokásos módon épp hajba kaptam valamin. Most azon akadt ki hogy egy házibuliba szeretnék menni. Anyu azt mondja, még túl fiatal vagyok a bulizáshoz, és amúgy sem ismeri azt akinél a buli lenne.
- De anyu légyszi!!! Csak most az egyszer! - kérleltem . Egy ideig még vonakodott hogy elengedjen- e vagy sem, de végül belement. A buli jó volt, bár igaz eléggé sokáig tartott. Úgy éjfélkor indulhattam el . Mikor a ház elé értem, láttam hogy egyetlen egy lámpa se ég . “"Szval a szüleim biztos alszanak' „ gondoltam.A fülemet az ajtóhoz tapasztottam, hogy biztos legyek benne, nincs ébren senki .Halk csoszogást hallottam meg. Klassz, ezek szerint lebuktam! Ám amikor benyitottam, a világ legrosszabb látványa fogadott ...
|