Előző rész utolsó mondatai: “-Úr is-te-nem!-suttogtam.Az amit láttam egyszerűen.... hihetetlen volt.Egy...öhm ... oké gőzöm sincs mi a neve annak amit láttam.Ugyanis azt láttam hogy... „

Még magam sem tudom, hogy mit láttam. Mikor elhúztam a dobozt, egy földön ülő valamit láttam meg. Nem igazán tudom, hogy mi lehetne. Nagydarabnak néz ki, és még ülve is majdnem akkora mint én. Bőre rodhatt cafatokból áll, és inkább tűnik feketének, mintsem zöldnek.Feje torz és tele van hegekkel. “Mégis mi lehet ez? „ Tűnődtem, miközben észre se vettem hogy a szörny is engem bámul. Úgy tűnik ő is elgondolkodott épp úgy ahogy én. Egy ideig még bámultuk egymást, de végül a bestia megunta
- “vagy nem talált érdekesnek „ - és folytatta azt amit csinált. Döglött állatokat eszegetett. Ahogy néztem őt, ahogy láttam hogyan eszi meg a halott állatokat, egyre jobban pánikba estem. “Mi lesz ha elfogynak az állatok?Én leszek a következő?! „  Körbe pillantottam hátha látnék valamit amivel megvédhetném magam, de nem láttam semmit. Egészen addig amíg le nem néztem a lábam mellé. Egy fémcső! Az is elég lesz! Gondoltam majd minden félelmemet hátrahagyva felemeltem. A szörny még csak észre se vette mit akarok tenni. Ő csak jóízűen lakmározott a dögökben. Felemeltem a karom, és épp rá ütöttem volna amikor egy kar hátulról megragadta a vasat.                       Nem tudtam, ... nem mertem hátrapillantani, mert féltem attól amit látni fogok. Féltem, hogy rosszabb látvány fog fogadni. Ugyanakkor egy kicsit kíváncsi is lettem. Pár másodpercig vaciláltam, míg végül a vasat leeresztettem magam mellé, majd mintha lassított felvétel lenne, megfordultam. Egy öregember állt előttem. Hosszú ősz szakálla volt, és arca neki is hegekkel volt borítva. Egy görbe bottal járt, és hosszú ruha volt rajta. Kezdem azt hinni mégse kihallt ez a város ... A bácsi rám nézet, majd így szólt:
-  Kérlek ne bántsd!Ő se bántott téged. -  Hangja mély és rekedt volt. Egy percre azt hittem viccel, de a szemein láttam hogy nem. Nem nagyon értettem ezt az egészet...
-  Oké, de egyáltalán mi folyik itt?! Mert már semmit se értek  -  mondtam. Remélem ez a kis törpe elmondja, hogy mi folyik itt.
-   Ígérem mindent elmondok, de menjünk innen.Lassal elfogy az élelme, és akkor lehet te leszel a következő.  -  közölte velem teljesen higgadtan. MI van?!!! Én lennék a következő?!...
Az öreg látván az arcomon, hogy  mennyire bepánikoltam,hozzá tette:
-  Nyugi csak vicc volt.Nem fog megenni de, tényleg hagyjuk magára!  - Azzal fogta magát és elindult.
-  Mondhatni jót mulattam! -  ordibátam az öreg után.Mivel úgy sincs jobb dolgom, követtem.

                                                                                         *

Egy kis házikóban vagyunk a préri szélén. Az út hosszú volt, és egy szót se szoltunk egymáshoz. Csendben kullogtunk egymás mellett. A házikó, inkább romhalmaz, mint egy ház. Az ablakok be vannak törve, és a plafon is be omlott néhol. A falakon a korom és a vér keveréke látszódik. Mi ez a hely? Az öreg minek hozott ide?!
-  Mégis miért pont ide jöttünk?
-  Mert minél távolabb akartam kerülni attól amit láttál. Mondta majd fogta és leült a földre törökülésben.Nem volt mit teni, követtem a példáját és leültem. A  padló hideg volt és kormos. Biztos régebben egy tűz tette a házat egy romhalmazzá.
-  Gondolom rengeteg kérédsed van, és majd fel is teheted őket! De előbb figyelmesen meg kell hallgatnod.
-  De miért?! Vagyis mért nem most tehetem fel a kérdéseimet?! - kérdeztem. Sejtettem hogy valami olyasmit fog mondani melyet nem szívesen hallgatnék.
-  Mert ha elmondom a választ nem biztos hogy érteni fogod.
-  Ezzel arra céloz hogy lassú a felfogásom?
-  Nem!De hidd el, jobb ha előbb én mesélek.
-  De ... folytattam volna ha nem ordít közbe:
-  Nincs de!Jobban meg fogod érteni hidd már el!
-  De ... jó akkor maga kezdi.  - adtam meg magam.
-  Köszönöm.Az egész úgy kezdődött, hogy ...

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés